"Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be,"
pedig lelkemre fonódott a hiány,
ott kering ma is a szövetekbe,
bár tíz éve elmentél, nyolcadikán.
A fény bennem ismét ragyogni akar,
igaz, nem hagytam el magam sohasem,
hiába sírt fel véremben az éj, hamar
tudatom, hogy még ne várj rám odafenn.
Hív a zöld-mező gyöngyvirágillata,
várnak még titkos tavaszsuttogások,
vár a sejtelmes Hold, vágy tapintata
nélkül maradnának fájsz-arcvonások.
Szeretem az életet, ha kemény is,
tudom, hogy fénytested egyszer felébred,
ám a nélküled érzés még nehéz - így,
" mikor nem látsz fel sírok érted."
Az idézett rész, Faludy György : Szerelmes vers.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése