Holdhoz

Nézlek! Te csak mosolyogsz -
az ablakomat beragyogod fénnyel.
Utadon oly régóta vándorolsz,
s láttál jót-rosszat minden éjjel.

Láttál bennem vidám gyermeket,
ki önfeledten, és boldogan élt.
Éreztél a lelkem mélyén szerelmet,
s sokáig őrizted szívemben a fényt.

Ó Hold! Égi remete!
Hozzád száll minden földi sóhajom,
Talán nem halt meg örökre a szerelem,
vagy csak te hallgatod éjjel édes-bús dalom?