-
Utad sűrűjében megtorpan járásod, ásít az idő, majd csendesül a dallam, talán működik még jövőbe látásod, s benned az élet valaho...
-
Apró rügyed most újra visszatérhet, a nap melegére burkodból kipattansz, magadhoz vonzod a termékenységet, s látványoddal szíveket marasztal...
-
tisztogatás és önkényuralom kifektetve több ezer áldozat vért ittak a magyar ugaron megtorolt bűn vagy kárhozat...
-
"Az alkony lassan hűvös kékbe sápadt", szél szaglássza a dinnyehéj-illatú várost, lassan betakarnak a földre hul...
-
Ha elszöknek az esti lámpa-árnyak, az éjszakákat nappalokra cserélem, nem félem a reggelt, de az est még bánat. Ha test...
-
Még furcsa fény ül... Üresre nyalt szemekben megállt az idő. A nép javait, bíbor madár csipkedi. Telhetetlen...
-
Magamba zártam... - simogató mély hangodat; mint pillangó a féltett vágyát, ki átölelni készül a szivárványt. *** Magamba zártam... - napfén...
-
Sír az ég! - szüntelen hull sós ízű könnye, - elöntve lassan mindent, - házat, várost s embert örökre. Sír a föld! - rázkódik a sok fájdalom...
-
( Kép: Salvador Dali - Az emlékezet állandósága ) Minden elmúlik egyszer, bolygók közé tömörül a lét, minden hű és lé...
-
A hajnal szürke maszatolás, amorf alakok imbolyognak a szilánkosra fagyott aszfalton és a fák mozdulatlannak hitt karj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése