Összevarrt szájjal...

Közhelyes sorsok,
semmi igazak,
terjedő mocsok,
büntetni szavak.
Megrögzült eszmék,
színek, dallamok,
szabadon élnék,
mégis rab vagyok.
Nincstelen falvak,
szomjazó földek,
eleget csaltak,
bankok és szörnyek.
Kisöpört pajták,
elrabolt hitek,
fizetett papság,
nyakunkon zsineg.
Íztelen lángos,
maszatos könnyek,
üres a lábos,
gazdagok köpnek.
Lelkem még szabad,
ma Adyval szárnyal,
poéta szívvel,
összevarrt szájjal...