Az igazságosztó

Száraz mezők virágai kicsorbult kardok,
elmúló órák vérét ontják teremtő percek,
mozdulatlanná vált száguldó csillagarcok,
fohászok zokognak míg csendeket nyelnek.

Árnyékfényt taposnak létező ólomlábak,
a hit fehér ruhája belül fekete posztó,
őrzi, eldobja minden szavát ez a század,
Isten, vagy Sátán lesz az igazságosztó...